Október 24-én és 25-én indult a népszerű "Haydn-Mozart Plusz" koncertek idei sorozata az Olasz Intézetben.
Az koncertek karmestere az angol Douglas Boyd volt, a szólisták a zenekar művészeinek meghirdetett Végh Sándor Verseny tavalyi győztesei, Ács Ákos és Csalló Roland, akik Mendelssohn ritkán hallható, klarinétra és basszetkürtre írt kettősversenyét játszották. A műsort Haydn "A filozófus" alcímű, 22. szimfóniája nyitotta, míg a szünet után Mendelssohn gyönyörű 3. ("Skót") szimfóniája hangzott el.
A budapesti műsort a zenekar 27-én Székesfehérvárott, 28-án pedig Szombathelyen is előadta.
Szabó Balázs kritikája a Fejér Megyei Hírlap október 28-i számában a székesfehérvári koncertről:
Kifinomult csapatmunka a Fesztiválzenekar koncertjén:
Az idei Filharmónia-bérlet nyitókoncertjének programját - szép gesztus! - az idei esztendő nagy jubilánsainak műveiből állította össze a Budapesti Fesztiválzenekar: az első félidőt Haydn A filozófus szimfóniája nyitotta meg, majd Mendelssohn d-moll koncertdarabja következett klarinétra, basszettkürtre és zenekarra (op. 114). A szünet után Mendelssohn 3. a-moll Skót szimfóniája (op. 56) hangzott fel. A versenymű magánszólamaiban Ács Ákost és Csalló Rollandot hallhattuk, az estet Douglas Boyd dirigálta.
Az 1959-ben született kiváló brit oboaművész karrierjében az ezredforduló felé közeledve egyértelműen a karmesteri dobogó vált elsőrendű fontosságúvá. Jóllehet, hangszeresként nem hallottam játszani, úgy vélem, érdemes volt váltania: ha korszakos dirigens-egyéniséget nem is, de jól képzett, markáns elképzelésekkel bíró karmestert ismerhettünk meg személyében. Talán nem tévedek, ha két évtizedes zenekari rutinjának fontos szerepet tulajdonítok karmesteri filozófiája kialakulásában: jóllehet Boyd-tól nem teljesen idegen, hogy kicsit a közönségnek is vezényeljen, mindig pontosan tudja, hogy a zenekarnak a zökkenőmentes működéshez mennyi információra van szüksége.
A látványelemek ekként nem mennek túl az elviselhetőség határán, a zenekar pedig a kollégának kijáró korrekt odaadással követi pálcáját. (Douglas Boyd alapító tagja a világ egyik legjobb zenei együttesének, az Európai Kamarazenekarnak, ahol 1981-2002. között első oboistaként működött.)
Zenélése láthatóan nagyon feküdt a Fesztiválzenekarnak. Többször próbáltam már megfejteni az együttes különleges játékstílusának titkát, s úgy érzem, kedden közel jutottam a megoldáshoz: e nagyszerű művészkollektíva minden tagja a dirigenshez hasonló felelősséggel vesz részt a produkcióban. A játékosok és a hangszercsoportok külön-külön is alaposan értelmezik szólamaikat, majd össze-összevillanó tekintetek utalnak a villámgyors információcserére, ahogy a muzsikusok átveszik egymástól a megkezdett motívumokat, megindított gesztusokat. A tökéletesen megoldott részletekből így élő, folyamatosan továbbhullámzó zenei szövet alakul ki, mely minden pillanatban leköti a hallgató figyelmét. A zenészek arcán fel-felfénylő mosoly ugyan-akkor annak a jele, hogy nagyon élvezik is ezt a kifinomult csapatmunkát - amivel végső soron nekünk szerzik a legnagyobb örömet.
A kisegyüttesre szánt Haydn-szimfónia valósággal kivirágzott ebben az alkotó légkörben. A Mendelssohn-koncertdarabot elsőrangú szólistateljesítmények mutatták valós értékénél is jobbnak: Ács Ákos és Csalló Roland egyformán muzikális és virtuóz előadónak bizonyult. Szédületes összjátékukat a mű megismételtetett zárószakaszában még egyszer megcsodálhattuk. A Skót-szimfónia tette fel a koronát az estre: régen hallhattak a Vörösmarty-színház falai ilyen pazar hangzást, mint amit a 3.tételben produkált a Fesztiválzenekar. A lélegzetelállító produkciót követő vastapsot a 2.tétel újrázásával köszönték meg vendégeink.
