|
Fischer Iván:
Fischer Iván az 1983-ban történt alapítás óta a Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatója. Korábban művészeti igazgatója volt a Kent Operának, zeneigazgatója a Lyoni Operának és vezető karmestere a washingtoni Nemzeti Szimfonikus Zenekarnak.
A BFZ és Fischer Iván közötti, ma már világhírű partneri kapcsolat a komolyzene utóbbi 25 évének egyik legnagyobb sikertörténete. Fischer számos reformot vezetett be, intenzív próbamódszereket, kamarazenélést honosított meg, amely minden zenekari tag számára biztosítja a kreatív munka lehetőségét. A Fesztiválzenekarra külföldi koncertturnéi, a Philips és a Channel Classics kiadók gondozásában megjelent lemezei révén a nemzetközi zenei élet minden idők egyik legsikeresebb magyar kulturális intézményeként tekint, Fischer Ivánt pedig a világ legújítóbb és leginspirálóbb zenekarvezetői között tartják számon.
Számos új koncertformát talált ki és honosított meg, többek között az évtizedek óta töretlenül sikeres kakaókoncerteket kisgyerekeknek, a meghirdetett műsor nélküli titok-koncerteket, a beszélgetéssel egybekötött egyforintos koncerteket, a Hősök terén tartott nagyszabású szabadtéri hangversenyeket, a szcenikus elemekkel kibővített koncerttermi operaelőadásokat. Több fesztivál alapítása fűződik a nevéhez, így a kilencvenes évek nyári barokk zenei fesztiválja és a 2005-ben elindított Budapesti Mahler Ünnep, amely lehetőséget nyújt új művek rendelésére és bemutatására is.
Vendégkarmesterként Fischer Iván a legrangosabb zenekarokkal dolgozik. Több mint tíz alkalommal vezényelte a Berlini Filharmonikusokat, évente két hetet tölt a Concertgebouw Zenekarral. Az Egyesült Államokban rendszeresen dolgozik a New York-i Filharmonikusokkal és a Clevelandi Zenekarral.
Operaházi fellépéseit (Bécs, Párizs, London stb.) mindig jelentős nemzetközi figyelem kíséri. Párizsi Varázsfuvolája gyakran látható a Mezzo tévécsatornán, a Glyndebourne-i Fesztiválon 2006-ban általa vezényelt Così fan tutte előadás DVD-n is nagy siker. Saját rendezésében Budapesten bemutatta Mozart Figaro házassága és Don Giovanni című operáit. Az utóbbi produkciót több országba is meghívták. Lemezfelvételeit számos nemzetközi díjjal tüntették ki.
A világhírű karmester budapesti zongora-, hegedű- és csellótanulmányok után a Bécsi Zeneakadémián tanult, Hans Swarovsky karmesterosztályában. Intenzíven foglalkozott a régi zene előadásmódjával, két évig Nikolaus Harnoncourt asszisztense volt.
Az utóbbi években zeneszerzőként is bemutatkozott, műveit előadták az USA-ban, Svájcban, Ausztriában, Hollandiában és Németországban. 2005-ös amszterdami első szerzői estjét egy újabb követi 2011 februárjában.
Alapítója a Magyar Mahler Társaságnak, patrónusa a Brit Kodály Akadémiának. Göncz Árpád a Magyar Köztársaság Elnökének Arany Emlékérmével, a Davosi Világgazdasági Fórum Kristály-díjjal tüntette ki. A francia államtól Chevalier des Arts et des Lettres címet, a magyar államtól Kossuth-díjat kapott. Budapest díszpolgára.
Szőke Zoltán:
1977-ben Budapesten született, nyolc évesen kezdett el kürtön tanulni. 1995-98 között a Zeneakadémia Tanárképző Intézetében Zempléni Tamás, majd Ambrus Károly növendéke, 1998-tól a Zeneakadémián Friedrich Ádámnál tanult: diplomáját 2002-ben szerezte meg. 1997 óta a Magyar Állami Operaház zenekarának első kürtöse, 1999-ben az Év Zenekari Művésze díjjal tüntették ki. Több nemzetközi verseny díjazottja (1997 Iserlohn, 1998 Porcia). 2003-ban egyik nyertese volt a Fesztiválzenekarban játszó művészek számára kiírt Végh Sándor versenynek.
Bereczky Dávid:
1972-ben született, Budapesten. Öt év hegedűtanulmányok után 1985-ben kezdett el kürtölni. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója lett, ahol 1996-ban diplomázott Magyari Imre és Friedrich Ádám tanítványaként.
1995-ben és 1996-ban is megnyerte a Debreceni Országos Rézfúvósversenyt. 1993 és 2001 között a Matáv Szimfonikus Zenekar első kürtöse, 2001. októbere óta a Fesztiválzenekar tagja.
Szabó András:
1978-ban Budapesten született, zenész családban: édesapja a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára, édesanyja a Magyar Állami Operaház csellistája. 1992-96 között Beleznay Tibor tanítványa a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, 1997-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója, ahol tanára Tarjáni Tibor. Több nemzetközi versenyen nyert díjat (München, Markneukirchen, Peking). Részt vett Peter Damm, Timothy Jones, Frank Lloyd, David Jolley, Eric Terwilliger és Eyal Vilner mesterkurzusain. 2001. októbere óta a Budapesti Fesztiválzenekar kürt szólamának a tagja.
Nagy Zsombor:
1973-ban született Budapesten. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola elvégzése után 1992-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt, Friedrich Ádám tanítványaként. Már főiskolás korában rendszeresen játszott kisegítőként különböző szimfonikus zenekarokban, így a Fesztiválzenekarban is. 2001 szeptembere óta a Budapesti Fesztiválzenekar kürt szólamának a tagja.
A művekről:
1892 és 1895 között Dvorák New Yorkban élt és dolgozott, részben a Nemzeti Zeneakadémia (National Conservatory of Music) igazgatójaként, részben karmesterként, elsősorban a Carnegie Hall koncertjein. Az "amerikai" alcímet viselő A-dúr szvitet New Yorkban írta 1894 február 19. és március 1. között, eredetileg zongorára. A zenekari változatot két részletben, évekkel később készítette el. A zenekari szvit bemutatójára 1910-ig, publikálására 1911-ig kellet várni: a zeneszerző ekkor már hét éve halott volt. Mint Dvorák megannyi más, először zongorára komponált darabjánál, a zenekari változat itt is új, szélesebb perspektívákat nyit. Az öttételes, az amerikai hatásokat a szláv hagyományokkal izgalmasan ötvöző mű ciklikus jellegét húzza alá az első tétel nyitó témájának visszatérése a darab fináléjában.
Robert Schumann (1810-56) négy kürtre és zenekarra készült koncertdarabját 1849-ben komponálta, élete legtermékenyebb szakaszában. A kürt adottságait messzemenően kihasználó, a szóló hangszerek és a zenekar közötti arányokat-szerepeket mesterien kezelő mű első tétele szonátaformájú. A középső tétel dallamos, dalszerű románc, amely szünet nélkül vezet át a bravúros, hatásos fináléba.
A tíz darabból álló Legendák sorozatát Dvorák eredetileg két zongorára komponálta, majd később maga írta át zenekarra. A mű ajánlása a kor híres kritikusának, Hanslicknak szólt, aki nagy elismeréssel írt róla. A 6.legenda bemutatója (a 2. és 5.társaságában) 1882. november 26-án, a Bécsi Filharmonikusok hangversenyén volt.
„Életjelenetek a Rajna partjain” – írta Schumann harmadikként számon tartott (a valóságban második) szimfóniájának partitúrájára. A költői szépségű, népi inspirációban gazdag, öttételes mű tisztelgés az elmúlt idők Németországa előtt, megidézve a romantika szellemében a Rajnát, tájait, legendáit. Schumann biográfusa, Joseph von Wasielewski így írt a szimfónia létrejöttéről. „Mikor Schumann közölte velem, hogy már befejezte a szimfóniát, alig bírtam a mű gyors keletkezése miatt érzett elképedésemnek hangot adni, mire ő így válaszolt: »1848 és 1849 volt életem legtermékenyebb két esztendője, akármit is jelentsen ez. Ha szemügyre vesszük, példának okáért Händel tevékenységét, mindenki más elbújhat mellette. Nem tudom felfogni, mi különleges/csodálatos van abban, ha valaki egy szimfóniát egy hónap alatt ír meg. Ennyi idő alatt Händel egy egész oratóriumot alkotott. Aki erre egyáltalán képes, annak ezt gyorsan is tudnia kell, minél gyorsabban, annál jobb. Az ötletek áradása, a gondolatmenet igazabb, természetesebb így, mint hosszas tépelődés után«”. (Utolsó BFZ előadás 1997. május 3., Zeneakadémia, karmester Marek Janowski)
|
