|
Fischer Iván:
Fischer Iván az 1983-ban történt alapítás óta a Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatója. Korábban művészeti igazgatója volt a Kent Operának, zeneigazgatója a Lyoni Operának és vezető karmestere a washingtoni Nemzeti Szimfonikus Zenekarnak.
A BFZ és Fischer Iván közötti, ma már világhírű partneri kapcsolat a komolyzene utóbbi 25 évének egyik legnagyobb sikertörténete. Fischer számos reformot vezetett be, intenzív próbamódszereket, kamarazenélést honosított meg, amely minden zenekari tag számára biztosítja a kreatív munka lehetőségét. A Fesztiválzenekarra külföldi koncertturnéi, a Philips és a Channel Classics kiadók gondozásában megjelent lemezei révén a nemzetközi zenei élet minden idők egyik legsikeresebb magyar kulturális intézményeként tekint, Fischer Ivánt pedig a világ legújítóbb és leginspirálóbb zenekarvezetői között tartják számon.
Számos új koncertformát talált ki és honosított meg, többek között az évtizedek óta töretlenül sikeres kakaókoncerteket kisgyerekeknek, a meghirdetett műsor nélküli titok-koncerteket, a beszélgetéssel egybekötött egyforintos koncerteket, a Hősök terén tartott nagyszabású szabadtéri hangversenyeket, a szcenikus elemekkel kibővített koncerttermi operaelőadásokat. Több fesztivál alapítása fűződik a nevéhez, így a kilencvenes évek nyári barokk zenei fesztiválja és a 2005-ben elindított Budapesti Mahler Ünnep, amely lehetőséget nyújt új művek rendelésére és bemutatására is.
Vendégkarmesterként Fischer Iván a legrangosabb zenekarokkal dolgozik. Több mint tíz alkalommal vezényelte a Berlini Filharmonikusokat, évente két hetet tölt a Concertgebouw Zenekarral. Az Egyesült Államokban rendszeresen dolgozik a New York-i Filharmonikusokkal és a Clevelandi Zenekarral.
Operaházi fellépéseit (Bécs, Párizs, London stb.) mindig jelentős nemzetközi figyelem kíséri. Párizsi Varázsfuvolája gyakran látható a Mezzo tévécsatornán, a Glyndebourne-i Fesztiválon 2006-ban általa vezényelt Così fan tutte előadás DVD-n is nagy siker. Saját rendezésében Budapesten bemutatta Mozart Figaro házassága és Don Giovanni című operáit. Az utóbbi produkciót több országba is meghívták. Lemezfelvételeit számos nemzetközi díjjal tüntették ki.
A világhírű karmester budapesti zongora-, hegedű- és csellótanulmányok után a Bécsi Zeneakadémián tanult, Hans Swarovsky karmesterosztályában. Intenzíven foglalkozott a régi zene előadásmódjával, két évig Nikolaus Harnoncourt asszisztense volt.
Az utóbbi években zeneszerzőként is bemutatkozott, műveit előadták az USA-ban, Svájcban, Ausztriában, Hollandiában és Németországban. 2005-ös amszterdami első szerzői estjét egy újabb követi 2011 februárjában.
Alapítója a Magyar Mahler Társaságnak, patrónusa a Brit Kodály Akadémiának. Göncz Árpád a Magyar Köztársaság Elnökének Arany Emlékérmével, a Davosi Világgazdasági Fórum Kristály-díjjal tüntette ki. A francia államtól Chevalier des Arts et des Lettres címet, a magyar államtól Kossuth-díjat kapott. Budapest díszpolgára.
A művekről:
Az "Éj dala" („Lied der Nacht”) kiegészítő elnevezést is kapott darabot Mahler 1905-ben Bécsben komponálta. Az öt tételes mű (a két monumentális szélső tétel három rövidebb tételt fog keretbe, míg a középső Scherzót egy-egy „éji zene” veszi közre) egy hosszú, de mégis örömteli utazás története a sötétségből az éltető fény felé. "Egy hányatott sorsú sokat próbált ember búcsúszava e méreteiben és felfogásban egyaránt hatalmas orkesztrális alkotás. Másfélóra hosszat öntötték magukból a hangok áradatát a kürtök, vonók, ütő, fúvó hangszerek. A költő mintha érezte volna, hogy fogytán a hátralevő ideje, egy lélegzetre ki akarta fejezni lelke egész tartalmát. Mindaz a rengeteg mondanivaló, ami túlfűtött agyát, hajszolt idegeit feszegette, összezsúfolva, sokszor csiszolatlanul, formátlanul zuhog át a zenekar zsilipjein. A kételkedés, kíméletlen gúny, fájdalom, ellágyulás száz hangon, száz változatban zakatol, jajgat, de a szenvedés, a túlhajtott nervozitás lamentációját egyre megszakítja, elnémítja az élet szeretetének, az erőtudatnak hatalmas harmóniákban kifejeződő demonstrációja." Bálint Aladár írt így Mahler 7. szimfóniájának magyarországi bemutatójáról a Nyugat 1916/23. számában. (Első BFZ előadás)
|
